Diétás étrenden Amerika „nehézfiúi”
A Ford legújabb generációs dízel (az értékesítések 65%-a) és benzinmotorjai (35%) révén a Ford Super Duty modelljei valamennyi versenytársukat maguk mögé utasítják mindenben, ami egy haszongépjárműben csak fontos lehet, legyen az vonóerő, rakodókapacitás, vagy akár fogyasztás.
A Ford vadonatúj 6.7 literes V8-as turbódízel-motorjával szerelt Super Duty nem csak a szegmensben egyedülűlló 390 lóerőt és iparágelső 1017 Nm-es nyomatékot produkál (ez 101,7-el több, mint a legjobb versenytársé), ám elődmodelljénél mintegy 25%-al kevesebbet is fogyaszt. A korábbi 6,4 literes dízelhez képest 115,2 Nm-el megnövekedett nyomaték jó hír az F-550 vásárlói számára, 97%-uk ugyanis valóban vontatásra használja az autót, ebben pedig kategóriájában nincs párja: vonóereje mintegy 12 tonna, terhelhetősége pedig 3 tonna.
Az F-sorozat 33 éve vezeti szegmensének értékesítéseit Amerikában, és csaknem ugyanennyi időn át a kontinens legnagyobb darabszámban értékesített modellje is volt, a legújabb generációs modellekben pedig minden meg van ahhoz, hogy a sikersorozat folytatódjon.
A számítógépes teszteket követően a Super Duty fejlesztése során 16,7 millió kilométernyi tesztúton tették próbára a 20%-os biodízel aránnyal is működő új dízelmotorokat, nem ritkán a legdurvább terep- és időjárási viszonyok között, ami még a Ford híresen alapos és kemény tesztjei között is kiemelkedőnek számít: a motorok több, mint ötszáz órán át üzemeltek leállítás nélkül, mintegy 2600 alkalommal indították el őket 0 fok alatt, a laboratóriumi tesztek során pedig mintegy 10 évnyi sarkköri körülményeknek megfelelő használatot is szimuláltak.
A laboratóriumi tesztek eredményeit az autók az országúton is igazolták: az F-450 Super Duty pédául 6%-os lejtőn 76 km/órás sebességgel képes felvinni egy 11 tonnás vontatmányt, ami 50%-al gyorsabb, mint az előmodell, így az F-450 és F-550-nek valóban nincs ellenfele, ugyanakkor "kistestvéreik", az F-250 és F-350 Super Duty is szegmenselső vontató és rakodókapacíitással bírnak.
A nagyobb nyomaték révén ugyanakkor tovább tartható az autó magasabb sebességben, ami kedvező hatással van az országúti fogyasztásra.
Hasonlóan hatékony a szintén szegmenselső értékekkel bíró új benzinmotor is: az E85 kompatibilis 6.2 literes V-8-as 385 lőerőt és 660 Nm-es nyomatékot produkál, ami 85 lóerővel és 55 Nm-el több a korábban használt 5,4 literes V8-asnál.
Elképesztő erejük és ellenére az új motorok a valaha készült legcsendesebbek, amelyek Super Duty-t mozgattak, üzemanyag-hatékonyságuk, valamint meggyőző emissziós értékeik pedig minden várakozást felülmúlnak.
Jóllehet, attól nem kell tartanunk, hogy az amerikai óriások (hacsak nem szürke import révén) feltűnnek Európa útjain, szomorkodásra azonban semmi ok: európai testvérük, a tavaly frissült, az itteni piaci igényekre fejlesztett Ranger szintén szegmens-első vontató és rakodókapacitással, valamint fogyasztási értékekkel rendelkezik: a 143 lóerős (105 kW), 2,5 literes dízelmotor nyomatéka 330 Nm, míg a 3 literes dízel 156 lóerőt (115 kW) és 380 Nm-es nyomatékot produkál. A Ranger vontatókapacitása 3 tonna, terhelhetősége pedig, karosszéria-változattól függően 1-1,1 tonna, fogyasztása pedig, karosszériától és motorizációtól függően 8,5-10,4 l.
A Rangert egyébiránt a Super Duty-hoz hasonlóan a világ legkeményebb körülményei között fogták tesztre: az ausztrál Outback útjain tapasztalható hőség és por, illetve a nepáli Himalája extrém hőmérsékletei is azok közé az akadályok közé tartoztak, amit az új Rangernek le kellett küzdenie az átfogó tesztprogram során.
További képek a galériában 
