Ismét WTCC-bajnok a SEATA 2009-es bajnoki címet a SEAT és Gabriele Tarquini szerezte meg, míg Yvan Muller a második helyen végzett, Tom Coronel pedig a függyetlen csapatok versenyének tabelláját zárta az élen. Mindez nem kevesebbet jelent, mint hogy a SEAT a konstruktőri világbajnokságban két különböző versenyautójával - Leon TDI és Leon WTCC - is maga mögé utasította a BMW, a Chevrolet és a Lada versenygépeit.
A SEAT kiváló tavalyi szereplése nyomán az idén mindkét bajnoki cím védőjeként szállt harcba, s a spanyol sport egyik legnagyobb idei sikerét aratva, egy különösen nehéz szezon végén diadalmaskodott. Az évad során ugyanis több olyan, menet közben életbe léptetett szabálymódosítás is nehezítette a csapat munkáját, amelyek jelentősen korlátozták a SEAT Leon TDI lehetőségeit. A SEAT Sport minden egyes tagjának kiváló teljesítménye és csapatmunkája eredményeképpen azonban végül mindezen változtatások sem gátolhatták meg a márka diadalát.
Márpedig a lelkesedés és a csapatszellem a szezon utolsó, rendkívül nehéz versenyhétvégéjén is igen fontos szerephez jutott. Pénteken Gabriele Tarquini és Yvan Muller - azaz a későbbi bajnok és az ezüstérmes - egyaránt a kórházban zárta az időmérő edzést, miután egy komoly, ám szerencsés kimenetelű balesetben autóik súlyosan megrongálódtak. A szerelők óriási erőfeszítések árán végül versenyképessé varázsolták autóikat, s vasárnap a SEAT mind az öt versenyzője tökéletesen valósította meg az előzetes stratégiát, aminek kettős győzelem lett a gyümölcse.
Az első futamban Tiago Monteiro, Jordi Gené és Gabriele Tarquini kiváló rajtját követően a SEAT pilótái a második, a harmadik és a negyedik helyről mindvégig ellenőrzésük alatt tarthatták az eseményeket, s különösebb kockázatok vállalása nélkül gyűjthették be a szükséges pontokat. Tarquini végül Gené előtt másodikként, míg Yvan Muller és Monteiro az ötödik illetve a hatodik helyen futott be. Ekkor már matematikailag egyértelművé vált, hogy a végső győzelem a SEAT két pilótája között dől majd el.
A második futam még inkább a taktika jegyében zajlott. Yvan Muller a harmadik helyen autózott, majd Monteiro és Gené következett, Gabriele Tarquini pedig a hatodik helyre zárkózott fel. Gené egy enyhe koccanás következtében veszített tempójából, ami elegendőnek bizonyult Tarquini számára az előzéshez, a SEAT azonban összességében továbbra is megőrizte fontos pozícióit. A versenyt végül a mezőny végén történt baleset miatt a befutó előtt két körrel, piros zászlóval leintették, s a SEAT és Gabriele Tarquini már ünnepelhetett.
A független csapatok pilótáinak versenyében (Independents´ Trophy) Tom Coronel már az első futamon végérvényesen elhódította a bajnoki címet, immár második alkalommal a SEAT versenyzőjeként.
Gabriele Tarquini e diadalával a Teo Fabi 18 esztendős címét követően, valamint Nino Farina, Alberto Ascari, Mauro Baldi, Roberto Ravaglia és Massimo Biasion után, immár a hetedik olasz világbajnok az autósport történetében. Tarquini azonban ezzel egy tekintélyes rekordot is magáénak tudhat: 47 évével a versenysport történetének legidősebb bajnoka, s e tekintetben még Juan Manuel Fangiót is túlszárnyalta.
A spanyol márka az Ibiza Kit Car 1996-os, 1997-es és 1998-as rali-sikereivel, illetve a Leon TDI WTCC 2008-ban és az idei szezon során aratott túraautó-diadalaival (WTTC) immár ötödik világbajnoki címét ünnepelhette.
Gabriele Tarquini: "Csodálatos érzés e világbajnoki cím, különösen egy ilyen hosszú pályafutás után. A hétvége nem kezdődött jól, ám végül vállalni tudtam a versenyzést, s szerelőim rendkívüli teljesítményének köszönhetően elindulhattam e fontos futamokon, amelyek egyedülálló, egyszerűen kihagyhatatlan lehetőséget kínáltak számomra. Igen nehéz és eseménydús szezonon vagyunk túl, amely során két olyan kiváló ellenféllel küzdve, mint Yvan Muller és Augusto Farfus, minden futamon a lehető legtöbb pontot kellett begyűjtenem."
Jaime Puig, a SEAT Sport igazgatója: "E fantasztikus évad jutalma sorozatban szerzett második világbajnoki címünk. Köszönetemet fejezném ki az egész csapat számára erőfeszítéseikért, hatalmas munkabírásukért és kitartásukért. A makaói hétvége jól mutatta, hogy igazi csapatként működünk, ahol mindenki mindenkiért dolgozik. A tavalyi két világbajnoki cím után az idén is szerettük volna legalább az egyiket elhódítani, ám végül mindkettőt sikerült. Ez valóban rendkívüli."
