Nagy találkozás - Volvo C30 D5
A C30 igazi városi autó annak ellenére, hogy azért a sportosságra is nagy hangsúlyt fektettek a svédek, amit például a hátsó szárny is mutat. Alatta a hatalmas csomagtérajtó lenyűgöző, hiszen az egész üvegből van. Ez egyébként semmit sem csorbít a kocsi biztonságán. A kupészerű forma teljesen nyerő, míg a kocsi orra gyakorlatilag ugyanaz, mint az S40 esetében. Ezzel a rokonsággal pedig az utastérben is találkozunk.
A belső tehát - gyakorlatilag a műszerfal és az ajtók - ugyanazok, mint a nagyobb testvérben. A lebegő középkonzoltól elkezdve a kapcsolókon át a kilométeróráig minden ugyanaz. Ez egyfelől érthető, hiszen az S40-ben már bevált és azért a C30-hoz is illik. Másfelől viszont én egy kívülről ennyire karakteres autóhoz el tudnék képzelni valami hasonlóan egyedi, dögös belsőt, de hangsúlyozom, ez csak hab lett volna az amúgy finom tortán. Szóval minden a helyén van, áttekinthető és könnyen kezelhető.
Az ülések kényelmesek és én beszorítva sem éreztem magam az ülésben, vagyis a fejtér rendben van és széltében sem szűkös a hely. Viszont itt jön az első bajom. Az autót ugyan négyszemélyesnek mondja a Volvo, én viszont nem értek egyet ezzel. Ugyan 185 centis magassággal bírok, de nem fekve vezetek, ennek ellenére mögém már csak kistermetűek vagy gyerekek férnének el. Szóval hátul elég szűkös a hely, főleg a lábtér. A csomagtartó 251 literes, ami nem túl nagy, de azért elég tud lenni. Nagyon tetszett viszont az a megoldás, hogy a csomagtartón olyan roló van, amelynek közepét vízszintesen tudjuk beakasztani, az alja pedig lelóg, így a teljesen üveg ajtó ellenére mindent eltakar a kíváncsi tekintetek elől.
Tesztautónkban a Volvo legerősebb dízelje, a 185 lovas 2.4 literes D5-ös dolgozott. Az öthengeres motoron mindössze annyit változtattak, hogy a más Volvokban lévő 400 Nm-s változatokkal ellentétben a C30-ban csak 350 Nm a maximális nyomatéka. Az első kerekeket azonban még így is rendesen "kínozza" ez a nyomaték is, pedig az ötfokozatú automataváltó a "jófajtából" való, bár elindulásnál lehetne rövidebb a reakcióideje. Az motor egyébként nem is nagyon éhes, mert vegyes használatban 9-9.5 literrel el lehet járni vele a nagy motor és az automataváltó ellenére is.
A futómű gyakorlatilag zseniális. A nagyjából a sarkokon lévő kerekek is növelik az autó útfekvését, de amúgy is jó a futómű. Nem pattog, nem dobál és kanyarokban is szépen tartja a kocsit azon az íven, amelyiken szeretnénk. Néha azért, ha kicsit bedurvul az ember, akkor hajlandó enyhén megpróbálni letolni az orrát az ívről, de azért még így is könnyen megzabolázható a paripa. Ha pedig esetleg vészhelyzetbe kerülünk, akkor teljesen megbízhatunk a fékekben, amelyek a Volvotól megszokott módon nagyon jók.
A nálunk járt C30 egyik érdekessége a BLIS, vagyis a Holttér Figyelő Rendszer volt. Ez áll egy-egy érzékelőből a külső tükrök házában. Ez azt figyeli, hogy a holttérben az autónk mellet van-e bármilyen más jármű. Ha van, akkor az ajtók tövében lévő kis lámpa villog, figyelmeztetve minket, hogy van mellettünk valami. Igen hasznos kis berendezés ez és úgy tapasztaltam, hogy megbízhatóan működik. Akit idegesít, az esetleg ki is kapcsolhatja. Volt egyébként az autóban navigáció is, amely szintén jól működik, bár egyelőre csak Budapest, a főbb főutak, autópályák és pár nagyobb város van benne az adatbázisban. A beépített telefon szintén jó, bár talán most már a Volvonak is át kellene állnia a Bluetotth-os rendszerre, hiszen ebben az esetben nem kellene SIM-kártyát berakosgatnunk a kesztyűtartóban lévő SIM-kártyahelyre.
A másik bajom az autóval az ára. A nálunk járt C30 D5 Summum ára 9 és félmillió forint, ami ezért az autóért - akármilyen jó is - sok! Főleg ha azt nézzük, hogy ugyanez a motor és felszereltség az S40-ben csak párszázezer forinttal több. Persze erre az az egyik sokat hangoztatott érv, hogy a Volvo prémiummárka, de akkor is sok. én azért sajnálom leginkább, mert a C30 tényleg egy nagyon jó, dögös autó és ugyanolyan népszerű lehetne, mint annak idején a 480 volt, ezzel az árral azonban erre szerintem nem sok esélye van. Bár lehet, hogy a történelem majd megcáfol...
További képek a galériában 
