Négy kerék, két BMW, egy tesztelő - BMW 330xD Touring és 320xD
Kezdjük a legfontosabbal: nekem a 330xD Touring kéne. Talán sokan azt mondják, hogy azért, mert abban nagyobb, erősebb a motor, de nem! Egyrészt imádom a kombikat, másrészt meg ez a fehér szín, ez valami olyan hihetetlenül dögös, hogy szerelmes leszek tőle. A csomagtartó a maga alapban 460 literével elég terebélyes és könnyen is pakolható. Már csak azért is, mert az üveg külön nyitható. Ez ugyan nem BMW-s újdonság, de nagyon hasznos itt is. Ugyanekkora egyébként papíron a limuzin puttonya is, de azt ugye nem lehet a tetőig pakolni. Helykínálatban a hátsó üléseknél ugyan nem világszám a hármas, de azért nem sokkal rosszabb, mint kategóriatársai, de azt be kell, hogy valljam, hogy apám Focusában egy hajszállal jobban elférek magam mögött, pedig az sem nagy. De ezzel gyakorlatilag ki is végeztem az autó hátrányait. Elöl, már egész jól el lehet férni, minden kézre áll. A fejtér is elegendő a magam 185 centijének, de a beszállásnál azért vigyázni kell a kobakra.
Az, hogy jól elfér az ember "felfelé", annak is köszönhető, hogy elég mély az üléspozíció. Persze ez azoknak rossz, akik úgy vezetnek, hogy nézik az autót ahelyett, hogy éreznék, ugyanakkor egész gokartos feelinget ad. Ehhez persze kell a kitűnő futómű is, amit már számtalanszor dicsértem, tehát most nem teszem meg újra. Azt viszont megjegyzem, hogy úgy éreztem, hogy egy hangyányival a szedánnak keményebb volt a futóműve. Ez nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy nem állítottam a guminyomást ugyanakkorára, mint a kombiban volt, de valószínűleg a kombi kasztni is "hófehérke" oldalára billentette a mérleget. De a belsőre visszatérve: a kialakítás, a dizájn természetesen azonos mindkét verzióban. Nagyon örültem, hogy az M-csomag benne volt a tesztverdában, mert a vastag sportkormánynak iszonyatosan jó a fogása, az aktív szervónak köszönhetően pedig eszméletlen könnyű forgatni és nagyon direkt. Emellett a sportülések is zseniálisan tartanak, de ugyanakkor kevés a pakolóhely, mert a váltó mögötti részt az új iDrive gombjai kapták. Most ugyanis már több gomb van, amikkel a főbb funkciókat tudjuk előhívni a menüben történő többlépéses ugrabugrálás nélkül. Valamit a grafika is változott és szebb, átláthatóbb lett.
Mindkét autóban ott volt az ötlengőkaros hátsó felfüggesztés és a hihetetlen jó xDrive (összkerékhajtás) rendszer. Utóbbit már xd-ként jelölik a csomagtartón a 330 vagy a 320 mögött, hanem hátul már nincs x. Ez átkerült az első kerék mögé, oldalra. Az xDrive hihetetlenül jó lett. Eddig is az egyik legjobb összkerekes-rendszer volt, de most még észrevehetetlenebb lett, mint eddig volt. Próbálgattam körforgalomban, vizes úton, mindenhol, de egyszerűen nem bírtam kibabrálni vele. Korábban egy ilyen szituációban érezni lehetett, hogy beavatkozik az elektronika, most azonban már olyan finoman teszi ezt, hogy alig lehet észrevenni. Egyszerűen hihetetlen, hogy hogy megcsinálták a bajorok. Egyik este bementem vele egy körforgalomba. Ahogy befordultam, padlógáz és egyszerűen a kocsi feneke nem indult el, nem éreztem, hogy az elektronika elvenné a gázt vagy ilyesmi. Egyszerűen a 4 kerékre jutó nyomatékokat osztotta el úgy, hogy az íven maradjon a kocsi. Terepen szintén nincs akadály - legalábbis amíg a kocsi magassága engedi, de sár vagy ilyesmi nem akadály.
Nézzük a motorokat. A 3 literes dízel egy vadállat! Soros hathengeres, aminek olyan hangja van, hogy az ember már, mikor beindítja, beleszeret. Duruzsol és az ember meg csak élvezi. A modellfrissítés során eléggé átdolgozott dízel már 245 lóerős teljesítménnyel bír és hihetetlen, 520 Nm-es nyomatéka van. Ez ráadásul gyönyörűen, simán jön elő és már ott van 1750-es fordulattól egészen 3000-ig. Nincs turbólyuk meg hirtelen meglódulás, hanem már az elindulástól kezdve egyenletesen gyorsul az autó egészen a felváltásig. Ezt tesztautónkban az automata végezte és szokás szerint kitűnően.
én ezért is a kombit választanám két alanyunk közül. Egyszerűen hihetetlen jó a BMW automatája: simán vált, nem rángat, nem lusta és rövid a reakcióideje. Ezzel szemben a kétliteres szedánban lévő manuális szerkezet nem nyerte el ennyire a tetszésemet, mert kicsit nyers. Jól van megvezetve, lehetetlen mellékapcsolni, de ez igazából azoknak való, akik a sportosság miatt a kéziváltót részesítik előnyben. Bár az automatának is van szekvenciális állása. Mind emellé 8.3 literes fogyasztást produkált a jószág vegyes használatban. A kocsi kerek 6 másodperc alatt éri el a százas tempót és hihetetlen dinamika van benne, olyan 140-150-ig préseli az embert az ülésbe.
Ez a motor tehát egy vadállat, de a kétliteres is zseniális. Szerintem untig elég ez is ebbe a kasztniba (de annak idején még az X3-ban is meg voltam vele elégedve). Ez az új generáció már 177 lóerőt tud és 355 Nm a maximális nyomatéka. Ebben volt stop/go rendszer is, ami miután a motor eléri az üzemi hőmérsékletet, leállítja a motort, amennyiben megállunk és a váltót üresbe tesszük. a kuplung kinyomására pedig azonnal újraindul a motor. A 320d xDrive is nagyon jól megy, nem lehet vele beragadni előzéskor és szerintem minden helyzetben ott van benne a kellő dinamika. Nagy előnye, hogy több mint egy literrel kevesebbet fogyaszt, mint a 330d, pedig az sem a szomjas fajtából való. A 320d 6.9-et eszik városban, de országúton a szabályokat betartva 5.7 literes fogyasztást is ki tudtam belőle hozni. Mindezt egy 177 lovas motorból, összkerékhajtással!!! Hát - többek között - ezért annyira jó a BMW. Ugyanakkor sajnos elég drága is, bár a fő konkurenseknél még így is olcsóbb.
A 330d xDrive Touring 12 396 000 forintba kerül listaáron. Tesztautónk az M-csomaggal és még pár extrával, mint üvegtető, hifi, navigáció, már 18 millát kóstált. A 320 xDrive 10 316 000 listaáron, de a nálunk járt verzió sem volt drágább 12 millió forintnál, pedig ebben is volt navi és minden hasonló. Egyszóval ha a pénz nem számítana a 330d xDrive touringot választanám, bár az tény, hogy a kisebbik jobb ár/érték arányban.
További képek a galériában 
