Urbánus - Smart Fortwo Coupé 1.0 Turbo

A kategóriák olyan szintű összemosódása figyelhető meg az autóiparban, mint az élet teljesen más területén. Mennyire jól hangzik, ha azt mondják ma egy termék piacra dobásakor, hogy multifunkciós. De ezt a piac kényszeríttette ki, azaz mi, tehát ha például bemegyünk egy elektronikai nagyáruházba olyan DVD-lejátszót keresünk, ami a lehető legtöbb formátumot lejátsza, mert ha már veszünk akkor az mindent tudjon. Vagy olyan mobiltelefonra cseréljük megunt készülékünket, amelyikben már nem csak WAP, rádió és infra port van, hanem kamera, GPRS, bluetooth. Ebből is, abból is van benne egy csipetnyi és kész a tuti recept. Nincs ez másként az autóknál sem, hisz hány terepjáró külsejű korlátozott terepező képességű jármű lép ma piacra. Persze ha le kell térnünk a műútról, vagy padkára kell felhajtani jól jön és megjegyzem egyre többen gondolnak erre. Nem mehetek el a szerintem legsokoldalúbb mellett, amely szemlélteti a leírtakat: a Mercedes R-osztálya. Se kategóriája, se igazi konkurense, olyan „multifunkciós”.

Nem annyira brutális, hogy ne lehessen vele megjelenni, de hat ember is elfér benne luxuskörülmények közt. Továbbá mérsékelt terepkörülmények se jelentenek akadályt és a méreteit és emblémáját tekintve nem vészesen drága. Vannak olyan típusok, amelyek mindezekkel a szempontokkal dacolva nem akarnak többek lenni mint aminek látszanak, vagy amire ki lettek fejlesztve. Egyszóval kitartanak a maguk által „kitaposott ösvényről nem térek le” elv mellett, és tovább harcolnak a létjogosultságuk mellett. Sokszor olvashattuk, hogy a Smart az utolsókat rúgja, talán már többször is feladták neki az utolsó kenetet. Eddigi rövid márkatörténete alatt ahogy jöttek, úgy mentek is a különböző változatok, de az alapkoncepciót képviselő városi mini maradt és most itt áll előttünk megújulva. Igaz a régi nevet (City) már rég elhagyta, de egy variánsát még éltben tartják, így kabriózni továbbra is lehet.

Az autó külalakját nézve a sziluett a régi maradt, de méreteiben nőtt, mondhatnánk azt is, hogy komolyodott, de jelen esetben elég viccesen hangzik. A lámpák morcosabbak lettek elől, mérsékleten feltűnőek hátul. Most már oldalanként csak két búra szórja a fényt. A törlőlapátok ugyanazon az úton járnak mint eddig de ezek is megnőttek. A szélvédő maradt óriási, vagy legalábbis a kocsi méreteihez képest nagy, amit a két magasabb felszereltségnél (Pulse, Passion) az üvegtető egészít ki, így a térhatás franciás autókat idéz. Apropó gallok, a Smart modellek Franciaországban látnak napvilágot. Az ajtók kilincse továbbra is magasan van, de már vízszintes a pozíciójuk. Az ajtó annyira ki van könnyítve, hogy elég határozott mozdulattal lehet becsukni, már-már Ladásan be kell vágni, ami kicsit feléleszti bennünk a félelemérzetet. Az autót körbejárva szó szerint kitapinthatók a „gyenge” pontok, műanyag részek, de nincs helye félelemnek, hisz továbbra is biztonságban érezhetjük magunkat a speciális (és drága) héjszerkezetnek hála.

A masszív ötvözet most is ki van hangsúlyozva a kocsiszekrényen, ami a tesztautónkon csak azért nem látszik, mert egyezik a fényezés színével. A sok – nevéből adódó – ügyes, egyedi megoldás néha megbosszulja önmagát, ilyenbe ütközik az, ki a rövid orrot borító játékosan rugalmas műanyag elemet igyekezne eltávolítani. Ahhoz, hogy ezt megtegyük az alatta lévő hűtőrács két szélén elrejtett reteszelő csappantyúkat kell meglelni és open állás felé forgatni. Amúgy az elem alatt találjuk az olykor utántöltésre szoruló folyadékok tartályait. Smart megoldásokból nincs hiány, joggal azt is mondhatnám, hogy pontosan precízen van megtervezve a legtöbb megoldás, mint egy svájci órában. Bár ezek döntő részét az elődmodellből már ismerhetjük. Ilyen a két részben nyitható csomagtérajtó, amelynek alsó része lefelé nyitható, miután a felső, szélvédő részt felnyitottuk. A csomagtérrel egy síkot képező ajtó 100 kilóig terhelhető és egy viszonylag nagy tárolót is kiképeztek benne.

A csomagtér gyarapodott talán a leginkább (220 l), így űrtartalma már vetekszik a Swiftével, de így is egy komolyabb karácsonyi bevásárlással meg is telik. Egy dologra viszont nem árt vigyázni a mélyhűtött termékek mire hazaérünk felengedhetnek, hisz a hátul – megszokott helyén – lévő motor „áldásos” melege igencsak beáramlik, hiába a gondos szigetelésnek. Beülve egy reklám szlogenje jut eszembe: „Ne ítélje elsőre!”. A beltér méretei meghazudtolják a külsőből megbecsültet, nagyrészt a hatalmas üvegfelületeknek hála. A kárpitozás és a műszerfal megegyező szövet borítást kap, de sajnos csak addig „sugározzák a meleget” amíg nézzük, hisz minden elem kemény műanyag. Polcos megoldások vesznek körül, így mindent gyorsan kidobálhatunk a zsebeinkből, de a kíváncsi szemektől változatlanul nem tudjuk elrejteni. Sajnálatos, hogy ennyi pénzért nincs fedett hely csomagjainknak az utastérben. A műszerfal jól áttekinthető, a középre helyezett két játékos óra (fordulatszámmérő, óra) tetszés szerint forgatható. A középkonzol közepén trónol a rádió komor kezelő panelje, felette a klíma kisebb hangsúllyal. Az indítást változatlanul a sebváltó mögött végezzük. A fejtámlával egybeépített ülések kemény tömésűek és jól tartanak.

A már említett motor egy háromhengeres 84 lóerős, 999 köbcentis turbós a Mitsubishitől.
Ami a vezethetőséget illeti, hát itt se hunyhatunk szemet néhány dolog felett, amit meg kell szoknia egy Smart tulajnak. Valahogy nem sikerült összehangolni a rövid tengelytáv, a magas építés és a kemény futómű adta állandót a hajtáslánccal. Pont egy városi autó nem teljesíti az ott kötelezőt. Az eddigi dobáláshoz – ami tény, hogy nehezen kiküszöbölhető – most már hozzájött a bólogatás is, „hála” a váltónak. A motor erejével nincs baj, de a váltó még félautomata állásban is lassú, nem is beszélve a városra kitalált automatával.

Egy váltó nem gondolkodhat másodperceket, mikor ma ennek a tizede várható el tőle. A fék is megér egy misét, hisz az adagolásával, vagy inkább adagolhatatlanságával szintén hozzájárul a bólogatáshoz. De nem is ezek a legrosszabb hírek, most jön csak a fekete leves. A fogyasztás közelében sincs a gyárilag megadott 6.4 literes városi értéknek, a 780 kilós csöppség simán elfüstölt 7.9 liter illó nedűt (klíma használata nélkül, átlagos forgatagban), ami egy kategóriával feljebb sem egy jó érték. A 33 literes tank ismeretében ne is nagyon hagyjuk el a várost és a vele járó sok benzinkutat. Persze tudom, jön a szokásos, már-már közhelyes mondat: „Aki ilyen autót vesz, az nem törődik a fogyasztással.”. Ehhez hadd ne fűzzek semmit.
További képek a galériában